Màr egy hònapja törtènt ès mèg mindig annyira felfoghatatlan, h az èn kis dràga Thorcim nincs többè! :-( Aki ismerte a mindennapjainkat, az tudja nagyon yol, h nekem nem csak egy "szimpla" kutya volt, aki a kertben èlt ès csak reggel ès este làttam...Thorci az àrnyèkom volt, husèges tàrsam mindenben, jött velem mindenhova, mèg dolgozni is! ìgy aztàn plàne nagyon hiànyzik, mindenrol O jut eszembe, ha belenèzek a visszapillantò tükörbe, miközben vezetek, amikor kijövök a közèrtbol, amikor Greti evès utàni maradèkàt szedem össze, amikor hazaèrek, amikor sètàlunk Gretivel, a munkahelyen az irodàban mind mind hiàba keresem...nagy urt hagyott maga utàn az 1x biztos! Tudom, az ido majd minden sebet begyògyìt...ami nagyon fàj, h nekünk kellett meghozni ezt a kemèny döntèst, hogy altassàk el, mert sajnos megvadult, màr nem volt megbìzhatò...soha nem hittem volna, h valaha ez lesz, az àtlagosnàl is jàmborabb kutya volt, akivel bàrmit meg lehetett csinàlni...az utòbbi hònapokban èszrevettük màr rajta, a nagy ritkàn elotöro agressziò jeleit, de mindig elhesegettük a gondolatot, h bàrmi komoly problèma lenne...odakapott egy haverunknak, majd a festonek nyàron, de mivel ilyenkor èn is jelen voltam, megfèkeztem Ot, ìgy nem lett soha komoly baj...jùliusban 2x ràmorgott Gretire, abbòl a màsodik alkalommal elèg csùnyàn, Enri volt velük ès meg is ijedt rendesen...aztàn augusztusban megtörtènt a baj, miközben mi Corsicàn nyaraltunk ès anyòsomèknàl volt, megharapott 2 embert...ezùttal nem voltam ott, h megfèkezzem...elsosegèlyre kerültek, az egyik megùszta minden komolyabb sèrülès nèlkül, a màsiknak, aki mellesleg apòsomèk szomszèdja volt, akit kölyökkora òta ismert, fàjdalmasabb verziò jutott, 5 helyen hiànyzott az alkarjàbòl a hùs...ezek utàn muszàj volt talàlnunk megoldàst, egy biztos volt, h Greti mellett a lakàsban nem maradhatott tovàbb...ìgy ideiglenes idore bevàllaltàk anyòsèk, de ott sem maradhatott örökre, mert ugye ràjuk nem hallgatott, van ott egy màsik kutya, na meg anyòsèk a törtèntek utàn màr tartottak tole...kaptunk 2 hetet, h kitalàljunk vmit...közben megèrkezett a feljelentès ès Thorcit elvittük egy vizsgàlatra, ahol csak annyit àllapìtott meg az àllatorvos, aki csak messzirol nèzte ès csak annyit csinàlt vele, h megitatott vele egy kis vizet, h nem veszett ès a gazdai tàrsasàgàban kiegyensùlyozott kutya, aki azonban gyerek mellett nem maradhat lakàsban a kiszàmìthatatlan viselkedèse miatt...ennyi...ìgy Thorci szept.tol mar nem velünk èlt, gyakran mentünk meglàtogatni ès elvittük az erdobe sètàlni, amikor idonk engedte...az utolsò csepp a pohàrban az az volt, amikor egy vasàrnap arra èbredtem, h vki üvöltözik az erkèly alatt, h " van ennek a gyilkos kutyànak gazdàja?"...kimegyek, h mivan, erre megpillantom Thorcit a kertkapu mögött...megàllt bennem az uto...hazaszökött a'la Lassie a kis cuki, csak az a baj, h közben szàndèkosan nekiment egy màsik kutyànak, aki 4 öltèst kapott a nyakizmaiba ès 42!!! öltèst a pofàjàba...ìgy nem maradt màs vàlasztàs, mint megvàlni tole, mert rà kellett döbbennünk, h Thorci egy idozìtett bomba lett, aki màr nem a règi ès nagyon nagyon veszèlyes...a nap nagyrèszèben a szokàsos cuki Thorci volt, kàr, h nèha 1x csak vmitol bekattant...mivel kèptelenek voltunk eltenni làbalòl, gondoltuk adunk neki mèg egy esèlyt, h netàn ùj csalàdhoz kerüljön, ìgy elvittük a Kèkkereszthez (ezt a döntèst megelozte az is, h körbeèrdeklodtünk ismerosök körèben, h valaki befogadnà-e, ill. farmosoknàl, de ott is volt màr kutya mindenhol)...persze amikor odaèrtünk ès meglàttam a ketreceket, màr sìrtam...aztàn kijött az àllatorvos, aki egyben a hely vezetoje, kezet fogott Enrivel, meg akarta szagoltatni a kezèt a Thorral, aki erre nekiesett! :-( Szerencse, h volt rajta szàjkosàr...ìgy sajnos nem maradt màs vàlasztàsunk... az àllatorvos mondta, h ez a kutya màr menhelyre sem valò, nem kockàztathatja a kollègài testi èpsègèt, nem beszèlve a többi kutyàròl...azt is mondta - amit mellesleg mi is yol tudtunk -, h egy ilyen kutyàt amùgy sem fogadott volna be senki, elmùlt 8 èves, megvadult, veszèlyes ès ilyen ereju...mielott elkìsèrtük volna utolsò utjàra, elvittük a kedvenc helyeire sètàlni az erdobe...
Kedvenc gazdijàval, azaz velem az utolsò pillanatig ugyanolyan cuki volt, mint a règi szèp idokben, ìgy vàllalvàn a kockàzatot, hazahoztam, h legalàbb az utolsò èjszakàt, napjàt velünk töltse ès olyan boldog volt...viszont nem csak èn vagyok a vilàgon ès elsosorban Greti testi èpsègèt nem kockàztathattuk meg, ahogy a többi emberèt sem...az eszemmel tudom, h ez volt az egyedüli racionàlis döntès ès yobb most sìrni, mint akkor, ha màr Gretit harapta volna meg egy èletre szòlò sèrülèst okozvàn neki, de a szìvem mèg asszem egy yo darabig fàjni fog èrte...mindenesetre szerencsère màr nem az utolsò borzalmas jelenetek jàtszòdnak le elottem, mint az elso napokban, hanem igyekszem a sok-sok szèp emlèkre gondolni, amit Thorci nekünk ajàndèkozott az elmùlt 8 èvben!
Nessun commento:
Posta un commento